Oszteoporózisban – mely szó szerint porózus / lyukacsos csontokat jelent – a csontok sűrűsége csökken, minőségük romlik. A csontok egyre porózusabbá, törékenyebbé válnak, törésük kockázata jelentősen megnő, magasabb, mint normál csontok esetében. A csontok fogyása csendben és fokozatosan történik. Csökken a csontok ásványi anyag tartalma, így a kalciumé is – gyorsabban, mint ahogyan azt a szervezet pótolni tudná. Ez aztán a csontok elvékonyodásához vezet (csökken a csont sűrűség vagy a csonttömeg). Gyakran nem is jelentkeznek tünetek, csak már akkor, amikor a csonttörés bekövetkezik.
Az osteoporosis gyakran kísér bizonyos hormonális betegségeket, állapotokat (pl. menopauza), de a csontritkulás maga egyes gyógyszerek mellékhatásaként is jelentkezhet (pl. szteroidok adásakor, közepes vagy nagy dózisban hosszú időn keresztül).
Magyarországon az osteoporosis hozzávetőlegesen 900 000 embert érint, 600 000 nőt és 300 000 férfit. .
Bal: normál csont Jobb: oszteoporózisos csont
Az oszteoporózis törésekhez vezet.
Az osteoporosis törésekhez vezethet.
Mivel a csontok vékonyabbá válnak és csökken a sűrűségük, már egy enyhébb ütés vagy esés is okozhat komoly törést. A csontritkulás bármelyik csontot érintheti, de leginkább a csípő, gerinc és a csukló jön számításba. A gerincet (csigolyákat) érintő oszteoporózisos törések a testmagasság csökkenését eredményezhetik, vagy / és a testtartást változtatják meg. A csontritkulásnak az esetek többségében nincs tünete addig, amíg nem következik be a törés; ezért is nevezik „néma kórnak” (silent disease). A csontritkulás specifikus kockázati tényezőinek meglétekor az orvosnak a beteget osteoporosis irányában is meg kell vizsgálnia; ugyanígy, ha enyhébb ütés vagy esés következtében törik el a beteg csontja. A törések krónikus fájdalomhoz a függetlenség elvesztéséhez, sőt korai halálhoz is vezethetnek – így a törések elkerülése mindenképpen egészségügyi prioritás.
Előzzük meg a töréseket!
A törések kockázata minden új töréssel nő. Ha valakinek egy csigolyája eltörik / összeroppan, a következő törés valószínűsége az elkövetkező évben a négyszeresére nő. Ezért elengedhetelen a csontritkulás diagnosztizálása és kezelése annak érdekében, hogy elkerüljük a további töréseket.
Diagnózis
Hogyan diagnosztizálják az oszteoporózist
Az oszteoporózist csontsűrűség-vizsgálattal (általában csontsűrűség-teszt néven) diagnosztizálják. Ez egy egyszerű letapogatás, amely méri a csontok sűrűségét, általában a csípőnél és a gerincnél. Egyszerűen csak feküdni kell egy párnázott asztalon, és a gép karja áthalad a test fölött. A szkennelés körülbelül 10-15 percig tart. A szkennelés felöltözve történik. A háziorvos először felméri az osteoporosis kockázati tényezőit, mielőtt vizsgálatot rendel el.
Kinél szükséges elvégezni a csontsűrűség mérést?
Az 50 éven felüli férfiaknál és nőknél, akiknek kockázati tényezői vannak, szükség lehet egy csont ellenőrzésre, csontsűrűség-vizsgálat segítségével. Ha alacsony a csontsűrűség, akkor valószínűbb, hogy a jövőben csonttörés következik be. Egyes kockázati tényezők megkövetelhetik az 50 év alatti emberek csontsűrűség-vizsgálatát is. Minél hamarabb megtudja valaki, hogy alacsony a csontsűrűsége vagy az oszteoporózisa van, annál jobb, mert, minél előbb tudnia kell a csontok egészségének kezeléséről. Ezen információk megismerése azt jelenti, hogy Ön és orvosa intézkedéseket hozhat a csontok erős tartása, a csontok tömegének lassú elvesztése és a törések kockázatának csökkentése érdekében.
Mit mondanak az eredmények?
A csontsűrűség-vizsgálat meghatározza, hogy szükség van-e valamilyen intézkedésre a csontok egészségének javítása érdekében. Az eredmény jelzi, hogy a csontok a következő kategóriák valamelyikébe esnek: ? Normál ? Alacsony csontsűrűség (osteopénia) ? Csontritkulás.